Csak ültünk az egyik barátja nappalijában, körülöttünk káosz, beszélgetés, nevetés, gyerekzsibongás, mi pedig csak néztünk egymásra, és izzott a levegő. Alig kaptam levegőt, annyira hozzá akartam érni, és láttam rajta, hogy ő is kínlódik. Ez volt szerintem a legrövidebb baráti vendégeskedés evör.…

Kaptam egy kulcsot. Biztonságban érzem magam, és mégis félek. Olyan szépen bánik velem, és mindig igyekszik megnyugtatni, hogy nem lesz baj, de egyszerűen kicsit szétesem. Annyira szeretném, ha ez működne, életem kudarca lenne, ha ez nem sikerülne, Vele. 

Hétvégén megvolt a bemutatás a barátainak, aztán buliztunk az enyémekkel.A lakása már "haza", ő pedig a férjem :D Ennyike. 

Annyira elbaszott vagyok. Nehezen kezelem a jót, nem ehhez vagyok szokva. Úgy bánik velem, amiről csak álmodni mertem, és mégis tele vagyok félelemmel, ijedtséggel. Hétvégén baráti bemutatás lesz, aztán jön a családi. Anyukája egy tündér, aki imád, és ez az elmúlt évek után nekem nagyon kellett.…