Hát, menyasszony lettem! *.*’
Legcsodálatosabb születésnap volt ez Valenciában. Az a hatalmas akvárium, narancsfák és pálmák mindenhol, a tengerpart. Minden percét imádtam! 
Éés megvan a nyaralás is, Törökországban fogunk évfordulózni! Lassan utazós bloggá válok. Nem tudom megszokni. Sosem voltam így nyaralni senkivel a Balcsin, belföldön és a családi horvát tengerpartozáson kívül. M annyira jófej, annyira ugyanazokat szeretjük, hogy biztosan eszméletlenül jó lesz!
Juhúúú! Pénteken irány Valencia *.*
Mindig szerettem utazni a szülinapomon, de ez jó pár éve nem történt meg. De mindig magamnak szerveztem, és senkit nem érdekelt annyira a szülinapom, hogy ilyesmit tervezzen nekem magától. Soha. Nem vagyok ehhez hozzászokva.
Bár nem szeretem a szülinapom, a tavalyi is borzalmas volt... Most ezt annyira várom, hogy teljes megőrülés!
Így talán kicsit sikerül feltöltődni a 15-20 fokban, hogy kibírjuk a tél maradékát.
Aztán jön M szülinapja, ami vicces módon pont egy napon van G-jével :D No comment.
Utána pedig vár ránk Thaiföööööld ♥
Véget nem érő dekorálás, varázslatos hóesés, együtt sütés-főzés, karácsonyi filmek, boldogságtól csillogó szemek. Imádtam ezt a karácsonyt!
Most pedig irány angilali! Ezittmilánkacsaládjaaaaa!
Utoljára alszom így a lakásomban. Egy időre biztosan. Fájt, de most töet el bennem valami, amikor fogmosás után megpillantottam a kilátást. Látni a Deák tér kerekét, a budai hegyek fényeit. Elképesztő! Szerelmes vagyok ebbe. Szerelmes a naplementékbe, amiket minden nap látni innen, főleg nyáron, mikor kis időre vérvörös fényt vetít a falra és őrület menő.
Nagyon szeretem ezt a kis lakást minden hibájával együtt. 15 évig vágytam rá, és most elhagyom. Voltam itt nagyon boldog és nagyon boldogtalan. Annyi minden történt itt.
Nem akarom, hogy üres és magányos legyen, de azt sem akarom, hogy más éljen itt helyettem.
Annyira fáj. Tudom, ez nem fair, mert végre elkezdődhet az életem, és ez rengeteget jelent, és ez csak így lehetséges.. De bár ne így kéne. Bár hozhatnék más féle áldozatot, ami nem fáj ennyire.
Holnap estétől Endi már nem itt lakik.
Nem tudom feldolgozni, vagy elhinni. Az én álmaim nem szoktak valóra válni…
Ő egy csoda!
Persze addig még sok idő van (ami mondjuk majd pikk-pakk eltelik), de borzalmasan várom. Majdnem annyira, mint valami mást. *.*
